Településtörténet

1920-ig Nagyszalonta része volt, annak tanyajellegű külterülete, a trianoni békeszerződés alapján kialakult új országhatár vágta el attól, majd 1924-ben alakult önálló községgé, ám ezt követően is Nagyszalontának hívták. A második bécsi döntést követően változtatták meg a nevét, megkülönböztetendő a visszakerült Nagyszalontától.

Érdekesség, hogy a községnek hosszú ideig nem volt „belterülete”.

1976-tól a Kötegyáni községi tanács igazgatta. A rendszerváltás óta ismét önálló. A megye és a Dél-Alföld legkisebb települése.

Címere

A címer külső formájában és belső jegyeiben, hagyományőrző módon a határon túli „anyaváros” Nagyszalonta 1606-ban Bocskai Istvántól kapott ősi címerét idézi.

A címer egy csücskös talpú, hasított, alul vágott katonai pajzs. A bal oldali mező felső része vörös, melyben egy aranyoroszlán zöld mezőben áll, felette aranyszínű, emberarcú nappal. A vörös szín a vérzivataros múltat, valamint a jelenkor reményteli, erőt sugárzó lüktetését hivatott kifejezni, míg a címerállat az erőt, a kitartást és a mindennapi létért való küzdeni tudást sugallja. Kezében a három búzakalász a hit, remény és szeretet szimbólumai, de ugyanakkor a település mezőgazdasági jellegét is tükrözi.

A jobb oldali mező égszínkék terében arany harang található, melyet a község lakossága adományozott a településnek. Így az az összetartozás. a vallási hovatartozás szimbóluma. Az emberarcú nap és hold a folytonosság, az élet, a jövő és megújulás, az egység biztosítékai.

A pajzsfőn ezüstszínű katonai sisak, melyen öt gyöngyös, leveles, arany színű királyi korona díszeleg. A koronából öt strucctoll emelkedik ki, fehér, piros, kék, piros, fehér színekben.

A sisak csúcsából leomló kétoldali, díszes szalagok balról arany-kék, jobbról ezüst-vörös színűek.